A méhek (és az ember) tápláléka. Virágok nektárjának, növényi nedveknek a méhek által átalakított terméke. Az ember a mézet az ősi időktől fogva gyűjtötte és eleinte mint csemegét, később mint fontos táplálékot, végül mint gyógyterméket használta, illetve használja. Mai ismereteink alapján a méz közel 70-féle gyógy-, és fiziológiai hatással bír. A méz kiváló szénhidrátforrás, mely gazdag ásványi anyagokban, tartalmaz vitaminokat, s szerves savakat, illóolajokat és fontos enzimeket. Találhatók még benne aminosavak, fehérjék és egyéb bioaktív anyagok. 81%-ban főleg monoszacharid cukrot tartalmaz. 22 féle makro-, és mikroelem található benne. Elsősorban C-, és B-vitamin, folsav és nikotinsav a leglényegesebb vitamintartalma. Rendkívül magas azenzimtartalma is, és ez okozza a jelentős antibiotikus sajátosságát. A lépes mézben lévő viasz és propolisz fokozza a méz hatékonyságát nyálkahártya-gyulladások, illetve immungyengeség esetén.

Méhviasz

A lépsejtek légmentes lezárására szolgál. Védi a begyűjtött mézet a megromlástól ill. az oxidációtól, ugyanis rendkívüli mértékben higrószkópos (azaz magához vonzza a vizet) a méz. A méhviaszt mint méhsejteket a méhek a szaporodásukhoz is felhasználják, onnan kelnek ki a fiatal egyedek is. A méhviasz anyagát tekintve elég összetett, többek közt magas ásványi anyag, gyanta és propolisz tartalma van.

Propolisz

Olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a dolgozó méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen használnak. Növények – főleg nyárfafélék – rügyeiből, egyéb növényi nedvekből származik, melyet a méhek fertőtlenítő, ragasztó, tartósító céllal gyűjtenek, és használnak.