Hogyan készül a méz?

A mézet sokan szeretik, de ugyan ki tudja azt, hogyan lesz a méz?
A méhek készítik el, vagy az általuk összehordott virágnedvekből természetes vegyi folyamatként alakul ki?

Linné, a nagy svéd természettudós, a háziméhet mézcsinálónak, “Apis mellifera”-nak nevezte igen találóan. A méhek ugyanis a mézet nem gyűjtik, hanem az összegyűjtött nyersanyagból állítják elő.
Ez a nyersanyag a közismert nektár. A virágok nektárját általában a három hetesnél idősebb méhek gyűjtik. Ez igen nagy munka, hiszen egy kg akácmézhez 50 ezer, egy kg baltacimmézhez kb. egymillió méh rakománya szükséges! A méh repülésekor 14 km-s sebességgel fél testsúlynyi rakományt cipel. Azt jelenti ez, mintha egy 70 kg-os felnőtt 35 kg teherrel száguldana naponta 20-30 km-t.

A nektár felvételekor a méh a szájába torkolló mirigyváladékkal azt kissé hígítja. A kasban aztán vagy maguk öntik a sejtekbe a nektárt, vagy otthonülő méheknek adják át. Ezt követi a vegyi átalakítás és a sűrítés. A vegyi átalakítás során a mirigyváladék hatására a nektárban levő nádcukor egy része szőlőcukorrá és gyümölcscukorrá alakul át.
A nektárt elpárologtatással sűrítik. Ezért a méhek a nektárt nyitott szájukba veszik, és gyorsan mozgatják, azután lenyelik, majd újra szájukba nyomják. A kb. 10 percig tartó mozgatáskor a csepp a levegővel érintkezve veszít víztartalmából, s részben újabb mirigyváladékkal is keveredik. A nektárt a sejtek belsejében is szétkenik, így a nagy felületről a víz is könnyebben elpárolog.
A kaptárban levő párát a szárnymozgatásukkal keltett légáramlattal távolítják el. (50 kg-os mézgyarapodáskor kb. másfél hektoliter víz távozik!) Egy részük a lépeken, más részük a kijárat körül gyors ütemben annyira mozgatja a levegőt, hogy a kijárathoz tett égő gyufaszál lángja – a légáramlatnak megfelelően – egyik oldalon befelé, a másikon kifelé hajlik. Ha a méz kellően besűrűsödött, a mézzel telt sejteket a munkások viaszlappal befedik. A méhkas élete tehát tulajdonképpen egy vegyi gyáréhoz hasonlít.